Gergővel már nem is tudom, mit nem csináltunk msn-en. Most pl interjút készített velem.
22:44] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: XD
[22:44] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: cseszkó úr!
[22:44] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: kedves tamás
[22:44] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: talán nem zavar, ha így szólítom
[22:44] Tamás: nyugodtan tegezhetsz, elvégre én vagyok az idősebb
[22:45] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: köszönöm, ez megtisztelő
[22:45] Tamás: örülök, hogy megtisztelve érzed magad...
[22:46] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: először azt kérdezném
[22:46] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: hogy töltötted a karácsonyt?
[22:46] Tamás: Ahogy a töltött káposztát szokás, hússal
[22:47] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: ezek szerint tévesek azon információk, miszerint vegetáriánus lennél
[22:49] Tamás: igen, mint ahogy az is, hogy unitárus, vagy antitrinitárius lennék. Megjegyzem, elég nehéz leírni eme két szót, innentől inkább senki ne próbálkozzék vele
[22:49] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: mennyi ideje jut a családjára hétközben?
[22:50] Tamás: Nos a családomra mindig van idő. Vannak páran, akik olyanok nekem, mintha a gyerekeim lennének. Velük naponta/két naponta beszélek. Ami az igazi családomat illeti, idén elmondhatom, hogy fejlődtem, húgomat csak egyszer hagytam ott az oviban.
[22:51] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: tehát a sok megfeszített munka nem megy a magánélet rovására?
[22:52] Tamás: Semmiképpen sem. A magánélet megy inkább a munka rovására. Mikor a szerkesztőségben kinézek az ablakon, elsuhan a lágy szellő, és a magánéletemre gondolok... Nos akkor hirtelen megáll az idő.
[22:52] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: ezt igazán meg tudom érteni
[22:53] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: ezek szerint mindenféle szelek fújnak a szerkesztőség körül...
[22:53] Tamás: Hajjjaj. A lehető legkülönfélébbek. A postaládánkat szeretik a legjobban célba venni...
[22:54] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: sok felesleges dologgal kell megküzdeni a postaláda ürítése közben?
[22:54] Tamás: Nos ha húsz milliót, belső városházi levelet, feldarabolt hullát annak lehet tekinteni, akkor igen.
[22:55] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Az objektivitás jótékony szürkeárnyalatos szemüvegén át akármit annak lehet tekinteni.
[22:55] Tamás: A miénk viszont UV szűrős
[22:56] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Ezzel arra céloztam, hogy neked mint újságírónak minden helyzetben objektívnak kell maradnod és bármennyire fontos a magánélet, néha azt háttérbe kell szorítani.
[22:59] Tamás: Jó helyen tapogatózol, de szerintem ennél bonyolultabb a dolog. Úgy gondolom, hogy az oknyomozás, riport készítés során igenis bele kell látnom az interjú alany lelkének legbelsejébe. Azonosulnom kell vele. Át kell éreznem minden gondolatát, ha jó, ha rossz. Ilyenkor nem lehet az ember objektív, hiszen nem gépekkel, hanem EMBEREKKEL beszélgetsz. Látod a hibáit, de látod az erényeit is. Ilyenkor vitatkozhatsz vele, megszorongathatod, de olykor azt is be kell ismerned, hogy neki van igaza. Az igazi dráma, mikor mindezt az olvasók elé tárod. Ilyenkor el kell szakadnod a hősödtől, és kívülről nézve, tárgyilagosan kell bemutatnod. Sokszor az emberi érzéseket háttérbe szorítva
[23:00] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Ha már említetted a drámát... hogy tudod összeegyeztetni - és elsősorban nem időben, inkább filozófiailag - az újságírást a színészettel?
[23:03] Tamás: Teljesen külön síkon mozog a kettő, bár mindkettő játék... Csak mikor újságot írsz, te vagy a néző... Az érdekes, hogy rengetegszer akaratlanul is elkezdem figyelni az alanyaimat, hogyan gesztikulálnak, hogy játszanak az arcukkal, a kezükkel. De a színház azért teljesen más. Az valami magasabb rendű
[23:03] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Példaképek?
[23:03] Tamás: Színház vagy újságírás?
[23:04] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: először újságírás
[23:05] Tamás: Nem igazán tudnék neveket mondani. Nyilván az ember rengeteget olvas, és próbál meríteni. Talán Kálmán Olga "politikusos" interjúi tetszenek mostanában leginkább.
[23:05] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: színház?
[23:07] Tamás: Mivel én elsősorban nem színésznek tartom magam, hanem talán menedzsernek,- habár nem tudom mennyire jó kifejezés ez- a színházigazgatók között kutakodnék... Akkor meg egyértelműen Mácsai, habár őt pont a játéka miatt szeretem... Viszont az Örkény Színházban sincs semmi szégyellni való
[23:07] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: apropó, színházizgazgatók.. Jordán?
[23:08] Tamás: Láttad a Rettenthetetlen című filmet?
[23:08] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: igen
[23:10] Tamás: Van abban egy harcos, a Wallace barátjának az apja, aki nagyon idősen is folyamatosan küzd, tör előre, sokszor a fiatalokat megszégyenítő energiával. Valami hasonló lelkesedést érzek Jordán Tamás környezetében is. Dúlnak a csaták, ő meg harcol. Hogy aztán van e értelme, meg egyáltalán valóban jó célért küzd e, azt most még nem tudom
[23:11] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Tényleg a jó célban kételkedsz? Eddig úgy tűnt, a színház fontos számodra. A szombathelyi megvalósítás nem tetszik vagy a politikai viharok?
[23:12] Tamás: Nem érzem magam elég tapasztaltnak, elég idősnek ahhoz, hogy erre úgymond felülről nézve tudjak válaszolni. Alulról nézve pedig úgy látom, hogy Szombathely még nem érdemli meg a színházat
[23:13] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Ez talán túl erős kijelentés. Mindenesetre hagyjuk a színháztémát. Politika?
[23:13] Tamás: Mire gondolsz?
[23:14] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Van-e hozzá valami közöd?
[23:14] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Volt-e, lesz-e?
[23:14] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: aktív politizálásra gondolok
[23:18] Tamás: Nehéz ez a kérdés. Nem tudom, ma mit értünk aktív politizáláson. Ha arra gondolsz, hogy vagyok -e, leszek e bármelyik párt tagja, azt tudom mondani, hogy valószínűleg nem. Talán azért, mert a pártokban ma már csak gépek vannak, akiknek el van fojtva az egyéniségük. Pedig tulajdonképpen teljesen ugyanolyanok, mint mi, csak a felső vezetés meghatározza, hogy mit mondjanak. Az meg ma már senkit nem érdekel, hogy ők mit gondolnak. Hogy egyszer, valamikor nem e fogok megpróbálni ezen a helyzeten civilként változtatni, az a jövő politikai klímájától függ.
[23:22] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Értem.
[23:22] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Sok sikert kívánok a további munkájához
[23:22] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: És köszönöm az interjút!
[23:22] Tamás: köszönöm
[22:44] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: cseszkó úr!
[22:44] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: kedves tamás
[22:44] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: talán nem zavar, ha így szólítom
[22:44] Tamás: nyugodtan tegezhetsz, elvégre én vagyok az idősebb
[22:45] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: köszönöm, ez megtisztelő
[22:45] Tamás: örülök, hogy megtisztelve érzed magad...
[22:46] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: először azt kérdezném
[22:46] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: hogy töltötted a karácsonyt?
[22:46] Tamás: Ahogy a töltött káposztát szokás, hússal
[22:47] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: ezek szerint tévesek azon információk, miszerint vegetáriánus lennél
[22:49] Tamás: igen, mint ahogy az is, hogy unitárus, vagy antitrinitárius lennék. Megjegyzem, elég nehéz leírni eme két szót, innentől inkább senki ne próbálkozzék vele
[22:49] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: mennyi ideje jut a családjára hétközben?
[22:50] Tamás: Nos a családomra mindig van idő. Vannak páran, akik olyanok nekem, mintha a gyerekeim lennének. Velük naponta/két naponta beszélek. Ami az igazi családomat illeti, idén elmondhatom, hogy fejlődtem, húgomat csak egyszer hagytam ott az oviban.
[22:51] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: tehát a sok megfeszített munka nem megy a magánélet rovására?
[22:52] Tamás: Semmiképpen sem. A magánélet megy inkább a munka rovására. Mikor a szerkesztőségben kinézek az ablakon, elsuhan a lágy szellő, és a magánéletemre gondolok... Nos akkor hirtelen megáll az idő.
[22:52] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: ezt igazán meg tudom érteni
[22:53] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: ezek szerint mindenféle szelek fújnak a szerkesztőség körül...
[22:53] Tamás: Hajjjaj. A lehető legkülönfélébbek. A postaládánkat szeretik a legjobban célba venni...
[22:54] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: sok felesleges dologgal kell megküzdeni a postaláda ürítése közben?
[22:54] Tamás: Nos ha húsz milliót, belső városházi levelet, feldarabolt hullát annak lehet tekinteni, akkor igen.
[22:55] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Az objektivitás jótékony szürkeárnyalatos szemüvegén át akármit annak lehet tekinteni.
[22:55] Tamás: A miénk viszont UV szűrős
[22:56] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Ezzel arra céloztam, hogy neked mint újságírónak minden helyzetben objektívnak kell maradnod és bármennyire fontos a magánélet, néha azt háttérbe kell szorítani.
[22:59] Tamás: Jó helyen tapogatózol, de szerintem ennél bonyolultabb a dolog. Úgy gondolom, hogy az oknyomozás, riport készítés során igenis bele kell látnom az interjú alany lelkének legbelsejébe. Azonosulnom kell vele. Át kell éreznem minden gondolatát, ha jó, ha rossz. Ilyenkor nem lehet az ember objektív, hiszen nem gépekkel, hanem EMBEREKKEL beszélgetsz. Látod a hibáit, de látod az erényeit is. Ilyenkor vitatkozhatsz vele, megszorongathatod, de olykor azt is be kell ismerned, hogy neki van igaza. Az igazi dráma, mikor mindezt az olvasók elé tárod. Ilyenkor el kell szakadnod a hősödtől, és kívülről nézve, tárgyilagosan kell bemutatnod. Sokszor az emberi érzéseket háttérbe szorítva
[23:00] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Ha már említetted a drámát... hogy tudod összeegyeztetni - és elsősorban nem időben, inkább filozófiailag - az újságírást a színészettel?
[23:03] Tamás: Teljesen külön síkon mozog a kettő, bár mindkettő játék... Csak mikor újságot írsz, te vagy a néző... Az érdekes, hogy rengetegszer akaratlanul is elkezdem figyelni az alanyaimat, hogyan gesztikulálnak, hogy játszanak az arcukkal, a kezükkel. De a színház azért teljesen más. Az valami magasabb rendű
[23:03] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Példaképek?
[23:03] Tamás: Színház vagy újságírás?
[23:04] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: először újságírás
[23:05] Tamás: Nem igazán tudnék neveket mondani. Nyilván az ember rengeteget olvas, és próbál meríteni. Talán Kálmán Olga "politikusos" interjúi tetszenek mostanában leginkább.
[23:05] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: színház?
[23:07] Tamás: Mivel én elsősorban nem színésznek tartom magam, hanem talán menedzsernek,- habár nem tudom mennyire jó kifejezés ez- a színházigazgatók között kutakodnék... Akkor meg egyértelműen Mácsai, habár őt pont a játéka miatt szeretem... Viszont az Örkény Színházban sincs semmi szégyellni való
[23:07] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: apropó, színházizgazgatók.. Jordán?
[23:08] Tamás: Láttad a Rettenthetetlen című filmet?
[23:08] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: igen
[23:10] Tamás: Van abban egy harcos, a Wallace barátjának az apja, aki nagyon idősen is folyamatosan küzd, tör előre, sokszor a fiatalokat megszégyenítő energiával. Valami hasonló lelkesedést érzek Jordán Tamás környezetében is. Dúlnak a csaták, ő meg harcol. Hogy aztán van e értelme, meg egyáltalán valóban jó célért küzd e, azt most még nem tudom
[23:11] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Tényleg a jó célban kételkedsz? Eddig úgy tűnt, a színház fontos számodra. A szombathelyi megvalósítás nem tetszik vagy a politikai viharok?
[23:12] Tamás: Nem érzem magam elég tapasztaltnak, elég idősnek ahhoz, hogy erre úgymond felülről nézve tudjak válaszolni. Alulról nézve pedig úgy látom, hogy Szombathely még nem érdemli meg a színházat
[23:13] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Ez talán túl erős kijelentés. Mindenesetre hagyjuk a színháztémát. Politika?
[23:13] Tamás: Mire gondolsz?
[23:14] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Van-e hozzá valami közöd?
[23:14] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Volt-e, lesz-e?
[23:14] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: aktív politizálásra gondolok
[23:18] Tamás: Nehéz ez a kérdés. Nem tudom, ma mit értünk aktív politizáláson. Ha arra gondolsz, hogy vagyok -e, leszek e bármelyik párt tagja, azt tudom mondani, hogy valószínűleg nem. Talán azért, mert a pártokban ma már csak gépek vannak, akiknek el van fojtva az egyéniségük. Pedig tulajdonképpen teljesen ugyanolyanok, mint mi, csak a felső vezetés meghatározza, hogy mit mondjanak. Az meg ma már senkit nem érdekel, hogy ők mit gondolnak. Hogy egyszer, valamikor nem e fogok megpróbálni ezen a helyzeten civilként változtatni, az a jövő politikai klímájától függ.
[23:22] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Értem.
[23:22] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: Sok sikert kívánok a további munkájához
[23:22] [c=#12296D][b]gergő[/b][/c]: És köszönöm az interjút!
[23:22] Tamás: köszönöm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése